A lélek hosszú, sötét teadélutánja

Lost

Amikor itt járt jóanyám*, értékes útmutatásokat adtam neki, hogy hogyan jut el A-ból B-be, gondosan elmagyaráztam és leírattam vele, hogy hol, mikor, mire kell átszállni.

Ő meg várta, hogy jöjjön a Moszkva tér, még szerencse, hogy nem megy tovább a villamos.

*Ez az epizód tényleg csak ma jutott eszembe, de azért ebből is látszik, hogy mennyi izgalom és emberi interakció van mostanában az életemben.

írta: hosszu, 2012. jan. 27. 1:12 - címkék: és kategóriák: - 2 komment

Chuck Norris, a téridő és Kőszeg (no meg a varnyú)

Avagy amelyben kölcsönösen lenyűgözzük egymást

Az úgy volt, hogy először én nyűgöztem le jóanyámat a főztömmel, büszke is voltam rá (jóanyám és Mamika konyhájára párás szemmel szoktak visszagondolni a vendégek), és megállapítottam, hogy egész elviselhető ez a főzés, ha van hozzá kellően lelkes közönség. Nagy igyekezetemben kicsit túl is lőttem a célon, ezért hiába próbáltam borban feloldani a köveket a gyomromban, még sokáig forgolódtam. Nem úgy jóanyám, aki rögtön elaludt, és Kőszegen találta magát, ami nagyon megtetszett neki, ezért egész éjjel a város felett repkedett, és légifelvételeket készített (mondanom sem kell, jóanyám sosem járt irl Kőszegen, egy térképen sem tudná megmutatni) (én sem). Szóval ha levegőváltozásra vágytok, de nincs pénzetek egy kőszegi hétvégére, gyertek hozzám vacsorára (esetleg megpróbálkozhatunk más receptekkel és helyszínekkel is).

Miután jóanyám visszatért Kőszegről (fotók nélkül, sajnos), szemügyre vette a lakást (rossz jel). Nem tudom, emlékeztek-e még erre. A dicső tereptárgy azóta is bús-fehéren és oda nem illően álldogált a nagyszobámban (de legalább eltakarta a könyvesdobozokat). Jóanyám megállt előtte, mereven nézte, közben a körmét rágicsálta (nagyon-nagyon rossz jel). Aztán centit kért, és biztosított arról, hogy nyugodtan dolgozhatok, nem fog zavarni (impending doom). Tíz perc múlva természetesen az asztal egyik végén voltam, útban a hálószoba felé.

A hálószobámról azt kell tudni, hogy piros! hogy nagyjából az ágy fér el benne, esetleg az ágy mellett a porszívó, ha nagyon elszántan takarítani akarok (például azért nem tudok hetek óta villanykörtét cserélni, mert nem férek hozzá az ágytól). Nos, jóanyám Chuck Norrist megszégyenítő könnyedséggel áthengerbucskáztatta az (egy méter magas, másfél méter széles és dögnehéz) asztalt az ágyon, beficcentette a sarokba (ahol természetesen milliméterre pontosan elfér), beakasztott fölé egy úgyszintén dögnehéz, eddig (ingatag) lábakon álló tükröt, elhúzta a kétszemélyes ágyat, és évvolá, máris lett fésülködőasztalom, továbbá annyi helyem, ahova még befér egy éjjeliszekrény, egy állólámpa és egy kisebb polcos szekrény, mindez kb. három perc alatt. Szerintem a téridő görbületével is csinált valamit, de ezt úgysem fogja bevallani.

Aztán ismét rajtam volt a sor, hogy lenyűgözzem jóanyámat, amikor belaktam az (ismétlem, másfél méter hosszú) asztalt a cuccaimmal (azt ne mondd, hogy ez mind az éjjeliszekrény tetején volt eddig).

A szárnyas pedig úgy kerül a képbe, hogy kaptam egy kabátot, ami majd megvéd engem az időjárás viszontagságaitól és a fűtetlen járművek üléseitől. A kabátot a Gyereknél próbáltam fel, ahol nincs olyan tükör, amiben a fejem búbján kívül mást is látnék, ezért csak azt tudtam megállapítani, hogy a divatszakértők általában nem javasolják ezt a hosszt az én magasságomhoz, de jóanyám, aki nálam sokkal praktikusabb nő, gyorsan a megfelelő kontextusba helyezte a problémát (most azt akarod, hogy ne fázzon a segged, vagy hogy csinos legyél?). A kapucniján körben bunda van, aminek nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget, mert egyéb prémes dolgaim is vannak, amikben általában úgy nézek ki, mint Natasa ukrán nagyhercegnő*, de ezt már megszoktam. Úgyhogy csak ma, a liftben szembesültem azzal, hogy a fekete, enyhén csapzott szőrrel a fejem körül pontosan úgy festek, mint - nos, mint egy ázott varnyú.

*Passaggia után szabadon

írta: hosszu, 2012. jan. 20. 22:42 - címkék: és kategóriák: - 1 komment

Genetikailag nem alszom

Ezt a következtetést pedig abból vontam le, hogy ezen a késői órán a fészbúkon kalandozva azt látom, hogy jóanyám vidáman éli virtuális életét, miközben aggódik, hogy holnap nem éri el a vonatot. Elküldtem aludni - és a húgom lájkolta.

Reménytelen egy család.

írta: hosszu, 2012. jan. 19. 1:38 - címkék: és kategóriák: - 7 komment

A bankokról

Hogy valami jót is írjak, ha már mindig szidom őket (megjegyzem, okkal). Múltkor bementem valamit elintézni, és az ügyintéző leányka szólt, csak úgy, hogy az ősrégi számlámnál már kedvezőbbek is vannak, és ha váltanék, spórolhatnék (hirtelen felindulásból ki is számolta, hogy mennyit). Például ingyen utalhatok, és ingyen vehetek fel pénzt. Utóbbi célra egy kártyát is kaptam (ingyen), amihez kivételesen nem kellett átkelnem a fél városon, hanem ki bírták küldeni postán, és a PIN-kódot is én választhattam meg (így talán nem felejtem el).

Még mindig csodálkozom.

írta: hosszu, 2012. jan. 19. 0:27 - címkék: és kategóriák: - 2 komment

A Sors, a répa és a horoszkóp

Egyesek nagyon jól szórakoztak a múltkori megfogalmazáson, erre most szó szerint azt írja a horoszkópom, hogy a motiváció egy nagyon édes és nagyon vonzó répa képében fog érkezni.

Újfent megállapítom, hogy a horoszkópkészítőnek hülye a humora, de legalább összeillünk.

írta: hosszu, 2012. jan. 18. 3:18 - címkék: és kategóriák: - 4 komment

A hálátlanságról

Van az a mondás, amit Lady Dianától kezdve mindenféle híres embernek tulajdonítottak már, miszerint sok békát kell megcsókolni, amíg igazi herceget talál az ember. Nos, békákat csókdosni nyilván nem a legkellemesebb foglalatosság, de aki elvarázsolt királyfit akar, jobb, ha hozzászokik a gondolathoz, és elkezd szorgalmasan cuppogtatni, sok választása nincs a dologban.

Amivel azt akarom mondani, hogy én tényleg roppantul értékelem, hogy lehetőségem van megvalósítani az álmaimat. Sőt, hullámokban önt el a boldogság attól, hogy idén lehet, hogy két, de akár három álmomat is valóra válthatom. Arról igazán nem a sors, az élet, vagy a világmindenség (meg minden) tehet, hogy kizárólag olyanokat tudok álmodni magamnak, amikhez lábjegyzetek kazlain és egyéb zokognivalóan unalmas filológiai maszatoláson keresztül vezet az út, és hogy néha úgy érzem, sokkal jobb lenne térdig lucskosan békákat hajkurászni a kert végében.

írta: hosszu, 2012. jan. 15. 4:43 - címkék: és kategóriák: - 11 komment

Az dolgoknak természettyirűl

Nos, a kívánságlista megvalósítása folyamatban, ha nem is olyan lendülettel, mint szeretném, mert a legundokabb restanciáimat sikerült áthoznom tavalyról az új évre. Az undok feladatoknak viszont megvan az az előnye, hogy mellettük rögtön jobb színben tűnik fel az, amivel az embernek foglalkoznia kéne. Ugyanez fordítva is működik, azaz ha az ember elég kétségbeesetten akar menekülni a dolga elől, akkor a legundokabb feladat is kiváló pótcselekvésnek bizonyul. Így esett, hogy kb. két nap leforgása alatt elintéztem szinte mindent, amit jobb esetben hetekig, rosszabb esetben hónapokig halogattam (hónapokig, basszus! úgy, hogy közben minden héten felírtam őket a teendőim listájára, ahonnan szemrehányóan néztek vissza rám). Még a könyvtárba is visszavittem a könyveket (laposkúszásban és álszakállban, de megnyugtattak, hogy még nem vagyok feketelistán, bár közben az olvasójegyem is lejárt. Szerintem komoly pszichológiai teszten kell átmenni, hogy ott valaki könyvtáros lehessen.)

Pótcselekvésekben különben is fáradhatatlan és leleményes vagyok, úgyhogy a lakásban feltűnő rend és tisztaság uralkodik, lassan elfogy a mosnivaló és a szelektív szemét, én pedig mindennap tökéletesen sminkelve megyek tejet és kenyeret venni, rászoktam a főzésre, és a legjobb úton vagyok afelé, hogy újra legyen villany a vécében.

Ha elkezdeném ábécésorrendbe rakni a könyveimet, vagy palacsintát sütni reggelire, ígérem, időben kérek segítséget.

írta: hosszu, 2012. jan. 11. 0:23 - címkék: és kategóriák: - 15 komment

A nagy pszichoizé

Amikor kora reggel felriadtam, ami nem szokásom, azon gondolkodtam, vajon mi ébresztett fel öt óra alvás után. Eszembe jutott, hogy a családdal álmodtam, és rámtört a szorongás, hogy azonnal fel kell hívnom őket, hogy mindenki jól van-e. Nade jóanyám is későn fekszik, vasárnap reggel van, ma ünnepi ebéd lesz, szegénykém biztosan nem értékelné, ha a hülye lánya felébreszti, hogy misztikus félelmei vannak. Forgolódtam vagy egy órát, próbáltam kellemes dolgokra gondolni, végül sikerült visszaaludnom, jól el is aludtam. Mikor végre kitámolyogtam az ágyból, egy levél várt jóanyámtól, amit félórával a felriadásom után írt, hogy azonnal hívjam fel, ha felébredtem. Kiderült, hogy rosszat álmodott (konkrétan azt, hogy lefejeztek, és a túlvilágról üzentem neki, hogy "haj, haj, szegény hajam", vagy ilyesmit), pánikrohammal ébredt, és legszívesebben azonnal felhívott volna, nade későn fekszem, vasárnap reggel van, és biztosan nem értékelném stb.

Ilyenkor mégis mi van?

írta: hosszu, 2012. jan. 8. 11:26 - címkék: és kategóriák: - 7 komment

Boldogat, boldogabbat

Mivel sem a piros bugyi, sem a lencsefőzelék nem váltotta be igazán a hozzájuk fűzött reményeket tavaly, idén kihagytam mindkettőt (na jó, egy villányi lencsét mégiscsak ettem valaki más tányérjából, mert mégiscsak). Ennek ellenére jól indult az év, jobban, mint a tavalyi. Remélem, így is marad, mert ha esetleg rosszabb találna lenni, felőlem jöhet decemberben a világvége.

Éjfélkor végigpörgettem a fejemben a kívánság- és fogadalomlistát (a kettő ugyanaz), ha csak a fele bejön, izgalmas évnek nézek elébe. Talán még írni is jut időm róla.

írta: hosszu, 2012. jan. 5. 1:41 - címkék: és kategóriák: - 13 komment

Ünnep

Eldöntöttük családilag, hogy ami az ajándékokat illeti, minimálkarácsonyt tartunk az idén. Egyrészt üres a kassza, másrészt amilyen ez az év volt, tényleg annak örülünk majd a legjobban, hogy együtt lehetünk mindannyian, kicsit viharverten, de a körülményekhez képest jó egészségben. Nem is kell más ajándék, mint hogy a Lány, Akit Szumóhörcsögnek Hívtak (mert ilyen kedves, együttérző család vagyunk mert valószínűleg megbolondultunk volna, ha elveszítjük a humorérzékünket) karácsonyi menüt tervez, recepteket válogat, és mindjárt megyünk vásárolni is.

Én pedig sütni fogok, és - mivel az ebnek is van érzéke az ünnepi hangulathoz - ma reggel egy fenyőfa tövéből kotorhattam ki a kutyakakit.

Boldog Karácsonyt mindenkinek!

írta: hosszu, 2011. dec. 24. 12:57 - címkék: és kategóriák: - 6 komment

A mesék ereje

Egyik barátnőm megkérdezte a gyerekeit, hogy kik Új-Zéland őslakosai.

Kisebbik gyerek: - Az orkok!

Nagyobbik gyerek: - Neeem, hát nem emlékszel, hogy a tündék születtek előbb?

írta: hosszu, 2011. dec. 23. 0:19 - címkék: és kategóriák: - még nincsenek kommentek

Visszaszámlálás

A minap megjelent a fészbúkon egy vicc, valahogy így szólt:

Diák felhívja éjfélkor a tanárát:

- Elnézést, aludt?

Tanár: - Igen, miért?

Diák: - Mert én még tanulok, te köcsög!

Nos. Leszámítva azt, hogy épeszű tanár telefonszáma nem publikus, a vicc páratlan humorérzékkel megáldott kitalálója megérdemelné, hogy kibelezzem a piros tollammal valószínűleg nem látott még tanárt félév végén. Olyat biztos nem, aki hálóinge fölé vetett pongyolában, banyahajjal üldögél az esti szürkületben a dolgozatok fölött, és nem tudja, mikor kelt fel, mert meg sem nézte az órát, csak leült javítani, arra viszont tisztán emlékszik, hogy előző éjjel kettőkor is ugyanezt csinálta. Este kilenckor azért eszébe jut, hogy enni is kéne, meg zuhanyozni.

És mielőtt azt hinnétek, hogy csak én vagyok ilyen lúzer és időbeosztásra képtelen (bár az utóbbit bármikor készséggel beismerem), elárulom, hogy a kollégáim többsége is ugyanezt csinálja, csak nekik nincs banyahajuk. Lehet, hogy piros pongyolájuk sem.

Mostanra különben nagyjából beértem magam a javítanivalókkal, épp időben, haha, mert holnap érkezik négy újabb adag. De ez már tényleg a vég.

írta: hosszu, 2011. dec. 12. 23:42 - címkék: és kategóriák: - 8 komment

A szadista vadállat újból színre lép

Néhány diákomból sikerült kitaposnom a száz százalékos dolgozatot. Nem tudom eldönteni, hogy most boldogok lesznek az ötöstől, vagy évek múlva sírva döbbennek rá a pszichológusnál, hogy visszafordíthatatlan kárt okoztam a lelki és érzelmi fejlődésükben.

írta: hosszu, 2011. dec. 11. 14:09 - címkék: és kategóriák: - 8 komment

Mert úgy szép, ha zajlik

A Sors, miközben egyik kezével vagy pofonokat oszt, vagy a hajamnál fogva cibál hátrafelé, a másikkal időnként belenget az orrom elé valami répát motivációképpen. Ha esetleg aggódtam volna, hogy mit kezdek magammal, ha véget ér az Életemet Megkeserítő Két Rettenetes Projekt (nem aggódtam, hosszú listákat írtam, és akkor még a barátaim listáiról nem is esett szó), szóval fölösleges lett volna, mert úgy tűnik, lesz alkalmam megvalósítani egy újabb titkos és teljesen értelmetlen vágyamat.

Mivel úgy tűnik, hogy a kívánságaim előbb-utóbb teljesülnek, sietnék megjegyezni, hogy 28 órás napokat is szeretnék, és szerecsen rabszolgákat valakit, aki kimasszírozza a hátamból a frászt és rendben tartja a lakásomat, amíg én önsorsrontok önmegvalósítok.

írta: hosszu, 2011. dec. 10. 15:34 - címkék: és kategóriák: - 6 komment

Ajánló

Olvassatok ilyet: http://tekasztorik.blog.hu/2011/07/15/de_ne_vereset_1 Én sírok a röhögéstől.

írta: hosszu, 2011. dec. 7. 22:03 - címkék: és kategóriák: - 16 komment

Izé, helló

Amikor ma reggel - több nap után először - újra megláttam a hegyet az ablakból, annyira meglepődtem, hogy zavaromban köszöntem neki.

írta: hosszu, 2011. dec. 6. 11:09 - címkék: és kategóriák: - 7 komment

Szerelmes könnyével azt is telesírta

Úgy tűnik, a posta letett arról, hogy személyesen adjon át nekem minden egyes külföldi küldeményt. Ma viszont újra sikerült ledöbbenteniük, mert a csomag átvételét nem csak papíron kellett aláírnom, hanem egy érintőképernyős kütyün is, kis fémstílussal, a postás bácsi biztatásától kísérve, miszerint "csak bátran, nem harap", és "minden új dolgot ki kell próbálni egyszer".

A külföldi küldeményt pedig azóta is tátott szájjal bámulom, mert bakker, én eddig csak filmen láttam olyan levelet, ami vörös pecsétviasszal van leragasztva, amibe bele van nyomva a feladó nemesi címere monogramja. Eddig is szerelmes voltam a fasziba, de most már biztos, hogy életem végéig miatta fogom vizesre sírni a párnám (sajnos van neki felesége).

írta: hosszu, 2011. dec. 5. 17:20 - címkék: és kategóriák: - 4 komment

Why me?

Hat óra alvás után, két határidővel az orrom előtt szuper volt idegrohammal kezdeni a napot, mert a gép csak valami tizedik próbálkozásra volt hajlandó beindulni. Most persze majd nem merem kikapcsolni, amíg meg nem látogat az informatikus, aki egyelőre fel sem veszi a telefont.

Tessék mondani, nem lehetne most már szeretni engem egy kicsit odafent?

írta: hosszu, 2011. nov. 30. 23:24 - címkék: és kategóriák: - 11 komment

Jahaj

A rövid félévekkel az a baj, hogy marha hamar itt a végük. Az ember kettőt pislog, és már fülig is ül a javítanivalóban. Közel a nap, amikor egy űzött tekintetű mizantróp néz vissza a tükörből.

írta: hosszu, 2011. nov. 25. 1:26 - címkék: és kategóriák: - 8 komment

Fej a falba

(avagy még mindig a lelki plezúrok)

Ismét (sokadjára) bebizonyosodott, hogy a kicsinyhitűség az egyik legnagyobb bűntett, amit el lehet követni. Nem győzök csodálkozni, hogy milyen jók az emberek. És nagyon sok mindenért szégyellem magam. Van, amit ebből már nem lehet jóvátenni. A többiről kezdhetem írni a listát. Hosszú lesz.

írta: hosszu, 2011. nov. 24. 14:00 - címkék: és kategóriák: - még nincsenek kommentek