Másfajta péntek
Ébredés után azon nyüszögtem, hogy nem akarok munkába menni.
Amikor elindultam, a lakásban található utolsó harisnyán felfutott a szem. Átöltözni már nem volt idő.
Aztán rájöttem, hogy lejárt a bérletem. A pénztár zárva volt. Nálam nem volt készpénz, a végállomáson nincs bankautomata.
A büfében elfogyott a harisnya. A ruhámat leettem. És még a hajam sem akart göndörödni.
Innen pedig határozottan lefelé ment a nap, bár a nosztalgikus fotónézegetés és a lámpaernyős macska szerzett néhány vidám pillanatot.
Mesterségem címere
- Ne haragudj, te ...tanár vagy?
- Ööö, igen, de honnan...
- A haverom mondta, amikor bejöttél, hogy tuti, mert neki az összes ...tanára így nézett ki. Várj, fel is hívom, és megmondom, hogy igaza volt.
És én még azt hittem, bakker, hogy milyen vagány csaj vagyok, erre kiderül, hogy neonbetűkkel van a homlokomra írva a foglalkozásom.
Pedig elő se vettem a zéhákat.
Update: Közben rá lett itten világítva, hogy egocentrizmusom határtalan, mert azt bezzeg meg sem említem, hogy mindehhez egy kard, egy skótszoknyás úriember és mérhetetlen vidámság szolgáltatta a hátteret.
Azt hiszem, erre kéne azt mondanom (az igazságnak ugyan nem felelne meg, de jólesne), hogy áhh, dehát ez csak egy átlagos péntek este. :)
Ereszdelahajamat
A szülinapok jó dolgok. Ezúttal ugyan nem próbáltuk meglepni az ünnepeltet (cserébe ő nem dúdolgatott), de azért így is voltak vidám pillanatok. Például amikor bevonultunk a lányvécébe a söreinkkel, körbeadtuk a rúzst, és üvöltve megbeszéltük a Zélet Fontos Dolgait, majd azt, hogy már csak egy félig lebomlott szőke konty, némi lesírt szemfesték és egy fodros-abroncsszoknyás rózsaszín ruha hiányzik rólunk ahhoz, hogy úgy nézzünk ki, mint valami amerikai prom-film szereplői, aztán berúgtuk a fülke ajtaját, hogy megnézzük, nem próbál-e valaki épp szociológiai tanulmányt írni belőlünk. A folytatásban halálra nyaggattuk a dídzsét, széttáncoltuk a decens imázsunk maradékát, volt, akit elejtettek és elejtett másokat, volt, aki a padlón kuporogva röhögött, de annyira, hogy nem bírt felállni, és csak a szerencsén múlt, hogy be nem pisilt, volt, aki orosz népdalokat énekelt (nem is rosszul), és volt, aki átadta az Évszázad Ajándékát - a rózsaszín tollboát, természetesen (neveket nem írok, fedjék fel magukat az érintettek, ha akarják). Valamint többen szereztünk nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket, szerencse, hogy annyira még nem kell nekivetkőzni a tavasznak.
A hatékony kommunikációról
Aszongya a Szeretett Hallgató, hogy azért nem csinálta meg, amit mondtam, mert nem fogalmaztam elég kategorikusan.
Ó, én világ barma, hogy ennyi év után jövök rá, hogy fölöslegesen marháskodom itt az udvariaskodással, mikor a diák abból ért, hogy az lesz, amit mondok, vaze, vagy meghalsz.
A lelkemben is megjött a tavasz
Azaz hirtelen ráébredtem, hogy kövér vagyok, csúnya, és nincsegyrongyomse*.
*A családom felháborodott reakcióit "nincsegyrongyomse" témakörben inkább privát üzenetben kérném.
Nincs remény
A horoszkópom szerint a héten végeláthatatlannak tűnő projekt szakad a nyakamba.
Köszibazmeg, épp szűkölködöm mostanában az ilyenekben.
Amelyben mint a Reichstag
A pihenés roppant alattomos dolog, én nem tudom, ki találta azt ki, hogy utána az ember újult erővel veti bele magát a munkába, de ne higgyetek neki, hazudik. A pihenés csak arra jó, hogy szétzilálja az ember agyát. Én például már majdnem ötven perce magyaráztam lelkesen ugyanazt az anyagrészt, amit már egyszer elmondtam ugyanennek a hallgatóságnak, mire valaki bátortalanul feltette a kezét. Mikor megkérdeztem az ifjúságot, hogy mégis mi a búbánatos nyavalyáért nem szóltak hamarabb, kiderült, hogy a társaság egy részének fel sem tűnt, hogy ezt másodjára hallja, a másik része azt hitte, hogy ebben koncepció van, és biztos tudom, hogy miért csinálom (azért kedves, hogy így gondolják), és többen biztosítottak arról, hogy nagyon jó, hogy kétszer is elmondtam, mert így már majdnem értik, hogy miről beszélek.
És ez még csak a legeleje volt a napnak, úgyhogy haza sem rohanhattam, hogy bebújjak a sarokba, és hamut hintsek a fejemre.
Napi tudtaeön
A betartott* határidők újabb határidőket szülnek**.
*vagy olyasforma
**kettő már lefialt
Izgi
Elkészült a fogszabályzóm, valamikor jövőhéten meg is kapom (mert már a fogorvos is csak óvatosan meri kérdezni, hogy mikor érek rá bemenni, tragikomédia az életem, komolyan). A környezetem ezúttal lemarad az ingyencirkuszról, mert csak éjszaka kell viselnem.
Viszont ahogy én a Sorsot ismerem, nem bír kihagyni egy ilyen poént, úgyhogy arra tippelnék, hogy mostanában fogok bepasizni.
Lelkizős lószar, ne is olvassátok el
Az van, hogy tele az összes nemlétező tököm magammal meg a nyavalygásaimmal. Ha be tudnám osztani az időmet, ahogy nem tudom, akkor a szép hosszú, átdolgozott hétvége után most békésen aludnék két fájdalomcsillapítóval, holnap pedig elégedetten és mosolygósan libbennék be a munkahelyemre. Ehhez képest majd még megbeszélem magammal, hogy alszom-e ma éjjel, de az hótziher, hogy holnap úgy megyek be, mint a mosott szar, arra játszom, hogy túléljem a napot, és bízom a rutinomban, hogy nem beszélek összefüggéstelen hülyeségeket, ezért aztán érdemes volt készülni meg segédanyagokat gyártani. Szerencsére dolgozatot is íratok, ami nem követel különösebb erőfeszítést azon túlmenően, hogy ne nézzem kispárnának a tanári asztalt.
És oké, értem én, hogy sprinter típus vagyok (ezt a sprinter kontra hosszútávfutó dolgot először Nellitől hallottam, aki konkrétan hosszútávfutó volt, aztán azóta kiderült, hogy van ennek ebben a műfajban szép filegorikus irodalma), és tény, hogy úgy működök a legjobban, hogy relatíve rövid távon, nagy erőbedobással dolgozom, amíg össze nem esek, aztán összeesek (ezért csodálatos dolog a fordítás, és esküszöm, a cikkírásra is nagyobb szeretettel gondolok ezentúl), csak mostanában épp marhára nem lesz időm összeesni. Vagy hogy más kultúrkörbe helyezzem a problémát, olyan vagyok, mint egy berserker, aki üvölt és vagdalkozik, amíg bírja szusszal, aztán békésen vedeli a sört a következő bevetésig. Az ilyen figurákat viszont előbb-utóbb leszúrja valaki egy üvöltés közepén, úgyhogy ez sem tűnik szívderítő párhuzamnak.
A vicc pedig az, hogy közben MINDEN MÁSBAN olyan rohadt precíz és összeszedett vagyok, mint még soha életemben, nemhogy határidőre, de napokkal határidő előtt kész vagyok dolgokkal, amire még nem volt példa (évekig gondolkodtam azon, hogy mások ezt vajon hogy csinálják), kár, hogy nem érek rá örülni neki. És közben az dörömböl a fejemben, hogy ha erre képes vagyok, akkor csak egy láncszem hiányzik, egy jól irányzott oldalbarúgás, egy kicsi fókuszváltás, és ezt is ugyanolyan vállrándítva, mintegy mellékesen tudnám csinálni.
A végén még megkedvelem a telet
Találkoztam az idei első darázzsal.
Szuper. Igazán. Szuper.
Egy tanár átlagos napja
H: Van még valakinek kérdése a dolgozat előtt?
SzH: Igen. Miért?
***
H: A dolgozat igazán könnyű lesz.
Csoport: (csúnya, harsány, uniszónó röhögés)
***
(Szeretett Hallgató másodpercek óta mereven nézi a táblát)
H (kedvesen): Mi a probléma?
SzH: Halálfélelmem van.
***
SzH: És milyen kérdésekre számíthatunk a dolgozatban?
H (faarccal): Fő fegyverem a meglepetés.
Tulajdonképpen minek nekem szórakozás, amíg van munkám?
Amelyben elönti a szar az agyamat
Mondja már meg nekem végre egy jótét lélek, de tényleg, hogy az a [nyilvánosság előtt nem vállalt dehonesztáló jelzők helye] Word mi a göthös manóért nem hajlandó nekem arrébb tenni a nyüves táblázatában egy vonalat, ha én egyszer egyértelműen ezt akarom, pláne, hogy az előző két táblázatban gond nélkül megcsinálta, mert ha megunom, hogy vöröslő fejjel ordítsak a gépemre, akkor lehet, hogy tettlegességre is ragadtatom magam.
Fejezetek egy szingli életéből
Azért is jó, hogy mostanában tranzitszállóként is üzemelek, mert így időnként van, aki megoldjon olyan hangsúlyozottan férfiaknak való feladatokat, mint a hajbalzsamos doboz kinyitása (amihez nekem túl kicsi a kezem).
A spanyolviaszról
Mert van olyan, hogy az ember utánanéz, hogy mit jelent. Felmerül benne. Fellelkesedik. Átgondolja. Levezeti. Még egyszer levezeti. Százszázalékosan bizonyítani ugyan nem tudja, de minden összevág, és...
És akkor megnézi a végjegyzetet.
Mert megérdemeljük
(és mert örülök, hogy ennyi klassz nőt ismertem meg a blogon keresztül)
Hátizé
Kaptam ilyet Lacibától, és nagyon szépen köszönöm (és izé, nem is érdemlem, mert nem nagyon kommentelek mostanában, túlságosan el vagyok foglalva a saját életemmel, de meg vagyok hatva, na):
A teendők pedig a következők:
- meg kell köszönni (megtettem)
- kirakni (ezt is)
- mondani magunkról három dolgot
- és továbbadni négy bloggernek.
Tényleg nem tudom, mit írhatnék még magamról, ami eddig nem derült ki. Úgy értem, tegye fel a kezét, aki meglepődne, ha most hirtelen bejelenteném, hogy rovarfóbiám, cipőfétisem, meg kávéfüggőségem van. Na ugye.
1. Viszont azt irl is csak nagyon kevesen veszik észre, hogy balkezes vagyok, pedig az íráson kívül semmit nem csinálok jobb kézzel, és igazán ritkán szoktam mások előtt kézzel írni (úgy értem, a magánéletemben). Indiában bezzeg rögtön kiszúrnák, és nagy bajban lennék.
2. A kávéfüggőségről annyit talán mégis érdemes elmondani, hogy életem egy boldogabb és sportosabb szakaszában hegyeket másztam (ezt is kevesen hinnék el), főleg Csipikenyuszival, akit szintén sújt a családi átok. A neszkávé ezért az (amúgy dekára lemért) alapfelszereléshez tartozott, és nagy egyetértésben mindenből kávét csináltunk, ami az utunkba akadt, hegyipatakból, barlangban csordogáló vízből, szikla oldalában fakadó forrásból (arról nem is beszélve, hogy sátorban is képes vagyok ugyanúgy haldokolni a reggeli kávémért, mint ágyban, párnák közt). A kávéhoz persze cigizni is kell (ah, a hegyi levegő!), és vidáman integetni az arra haladó (és furcsán néző) turistáknak, utána szép csak felmászni a csúcsra. Valószínűleg jó eséllyel nevezhetnénk az extrém kávézások versenyén (és az extrém pisilésekén is, de ezzel megvárom a következő blogdíjat, haha).
3. Félek a sötétben. Ha olyan helyen laktam, ahol nem volt az ágy mellett lámpa, futva tettem meg a távot az ágyig, és magamra rántottam a takarót (tudvalevő, hogy az megvéd a szörnyektől), és persze minden ajtót szigorúan becsuktam. Ez egész pontosan akkor múlt el, amikor a saját lakásomba költöztem, biztos van arra valami szép freudi magyarázat, hogy miért érzem úgy, hogy a saját otthonomban nem érhet bántódás. Mindenesetre örülök neki, mert ha magamra kéne csuknom a minihálószobám ajtaját, meg is fulladnék reggelig. (A takaró azért maradt, akárhány fokban sem tudnék anélkül aludni, nem érezném magam biztonságban.)
Ami a négy bloggert illeti, amilyen kicsi ez a mi virtuális falunk, mire idejutottam, már majdnem mindenkinek szétlődözték, akinek továbbadhattam volna. De talán még nem érte el Postmodernystkát (akinek a mai posztjain is milyen jót röhögtem), Julist, aki annyi vidám percet szerzett a családnak (bár aki vezércikket ír, biztos nem esik hasra egy blogdíjtól), Csőrikét és Csipikenyuszit. És mivel nem szeretem a páros számokat, Astridnak is küldöm, némi célzatos torokköszörüléssel, hogy azért írhatna is.
Fogas kérdés
Most örüljek, hogy a tanítványaim egyáltalán foglalkoznak a házi feladattal, vagy sírjak azon, hogy miket posztolnak ezzel kapcsolatban fészbúkon?
Azt hiszem, pozitív leszek, és az előbbi.
Fear is the Mindkiller
Elképesztő mennyiségű nyunnyogással sikerült legyűrnöm három határidőt. Ezek közül az egyik, ugye, már régen lejárt, sőt a megajánlott haladék is. A másikat trükkösen megpróbáltam kicselezni (amúgy lejárt már az is), de nem hagyták (milyen szerencse, hogy ennyi ember van, akinek fontosabbak az eredményeim, mint nekem). A harmadik épp közben járt le, gondoltam, akkor már oly mindegy, ide nekem azt is. A negyedik szerencsére időközben megsemmisítette önmagát.
Kétségbeesésemben még Csipkepittyet is felhívtam mint a Józan Ész Szavát, ráadásul elég alkalmatlan időpontban, de azért nem küldött el a fenébe, hanem kötelességtudóan kiosztott nekem néhány virtuális rugdosást és jótanácsot. A dolog pedagógiai értékéből csak egy picit vont le a hitetlenkedés a hangjában, mert hát ezeket magamtól is tudnom kéne (tudom is, különben, ha valaki másról lenne szó, aki nem én vagyok, bizonyára kiválóan el is tudnám magyarázni). Meg is ragadom az alkalmat, hogy előre elnézést kérjek mindazoktól, akiket hasonló lelki nyüszögésekkel zaklatok az elkövetkező hetekben, higgyétek el, én unom a legjobban a hisztit, már abbahagytam volna, ha tudnám, hogyan kell.
A nyunnyogásnak annyi gyakorlati haszna azért lett, hogy legalább főztem, mostam, befizettem a számláimat, átnéztem a költségvetésemet, listákat írtam a további határidőkről, és még az adóbevallásomat is beküldtem hirtelenjében, mert a nemszeretem feladat fogalma mindennél inkább relatív. Kár, hogy nem tudok magamnak valami annyira borzasztót kitalálni, amitől ijedtemben inkább elvégzem a dolgomat. Mert dolgozni, azt nem dolgoztam.
Grrr
Most komolyan. Egy napja van tavasz, két napja van meleg (azaz inkább kevésbé hideg, de ez nézőpont kérdése). Mégis honnan a picsából kerülnek elő ilyen gyorsan a lepkék?
Keresés
Régi bejegyzések
- Jelen
- 2012. május
- 2012. április
- 2012. március
- 2012. február
- 2012. január
- 2011. december
- 2011. november
- 2011. október
- 2011. szeptember
- 2011. augusztus
- Az összes »
Utolsó kommentek
- Másfajta péntek, hosszu: @chanson: Sajnálom :( »
- Másfajta péntek, chanson: @hosszu: Fogszabályzóval sokkal jobb lefeküdni, mint fog nélkül, mint ahogy... »
- Mesterségem címere, hosszu: @stali: Köszönöm szépen! (Bár most az jutott eszembe, amit valahol... »
- Másfajta péntek, hosszu: @perenne: A tizenharmadikákkal nincs bajom, akkor sem, ha péntekre esnek.... »
- Másfajta péntek, hosszu: @chanson: Hát, én leginkább a fogszabályzómmal fekszem, de igazad van,... »
Legtöbb komment
- Kezdődik (53)
- Baaad karma (43)
- Manic Monday (43)
- Bloggermozi!!! (42)
- A megfázás mint egzotikus betegség (37)
A legjobbak
Kategóriák
Linkek
- freeblog főoldal
- freeblog admin
- Csipkepitty
- Postmodernystka
- Rajzfilmszemű
- Perenne
- Gyerekblog
- Csipikenyuszi új lakása
- Astrid
- Csőrike
- Margaréta
- Julis elköltözött
- Anyus is elköltözött
- motymoty
- Részegszamár
- Lacibá
- Nory
- Chanson
- Laura
- Bolygóláng
- Sportmaca
- (Taxina)
- (Passaggia)
- (Házitigris)
- (Mosolygólány)
- (Kísérletező)
- (Morri)
- (Vaszilisza)
- (Svenskaland)
- (nehanyperc)
- (anyuss)
- (Julis)
